2552-t írunk, a Főld még létezik ugyan, de a túlnépesedés hatalmas méreteket öltött, minek következtében egyetlen megoldás maradt csak: elhagyni az anyaföldet és más, kolonizálható bolygók után nézni. Ezekben az időkben az űrutazás már fénysebességgel történik így nem okoz különöseb gondot, hogy az űrhajók elindulhassanak hódító útjukra. Az egész tervet a földi Egyesült Nemzetek Űrparancsnoksága irányítja, maximális támogatást adva az embereknek, akik millió számmal hagyják el a földet, más naprendszetek után nézve. Az egész kolonizációs metódus legfontosabb kulcsa a Reach nevű bolygó, ahol tömegesen gyártják az űrhajókat a telepesek, no és a hadsereg számára. Emiatt a a Föld mellett ez a második legfontosabb bolygója az emberi fajnak.
32 év eltelt és minden rendben ment, mígnem egyszer a Harvest koloniával megszakadt a kapcsolat. Azonnal kiküldtek egy harci egységet az ügy kivizsgálására, de egy hajó kivételével az összes megsemmisült, ami így is alig ért el a Reach boltgóra. Legénységének tagjai beszámoltak arról, hogy egy ismeretlen idegen fajba ütköztek és szinte megállíthatatlan hadsereggel rendelkeznek. Az emberiségnek most kellett előszőr szembenzénie egy idegen fajjal - akiket Covenant-nak hivnak - és halálos seregeivel. Az alienek bölcse kitalálta magának, hogy az isteneik azt akarják, a Föld pusztuljon el, így Szent Háborút inditottak az emberiség ellen.
Sajnos az emberek szénája eléggé rosszul állt, de az idegenek nem tudták meg, hogy merre találhatják meg a földet. Ezért a földi parancsnok, Preston Cole admirális kiadta parancsba, hogy ezt a titkot mindenképp meg kell őrízni. Így ha egy hajó harcképtelenné vált és a fogságba esés esete állt fenn, akkor a hajó parancsnoka köteles a hajót megsemmisíteni. Megannyi jó katona veszítette így el az életét.
Eközben a Reach bolygón egy titkos katonai kutatóbázison egy igen fontos kisérlet folyik, aminek célja kiborg szuper-katonákat létrehozni és segítségükkel megállítani az idegeneket. A project a SPARTAN-II fedőnevet viselte és igen komoly sikerrel futott. Az első bevetések teljes sikert hoztak, de létszámuk sajnos eléggé elenyésző volt ahhoz, hogy az egész háborút megnyerjék általuk.
A katonai vezetés kiagyalt egy tervet: a SPARTAN-II katonák elfoglalnak egy Covenant űrhajót, majd annak segítségével megtudják az idegenek otthonának koordinátáit, aholis megsemmisítő csapást mérnének rájuk. Sajnos a sors közbeszólt és az idegenek lerohanták a Reach bolygót. Egyetlen űrhajónak sikerült elmenekülni, a Pillar of Autumn-nak, aminek fedélzetén pár kiborg katona maradt csupán életben, de ők hősiesen, vakon belevetették magukat a világűr mélységeibe, remélve, el tudják csalogatni az idegeneket a föld kapujából.
Hmm...nos, nem valami „húde eredeti” játéksztori, de itt nem is ez a mérvadó azt hiszem. Már biztosan sokan hallotatok a HALO-ról, hisz majdhogynem ez a játék adta el eddig a legtöbb X-BOX-ot, ugyanis eddig csak ezen a konzolon volt elérhető ez a remekmű. Fejlesztője, a BUNGIE csapatnak már volt pár ilyen kategóriájú játéka, de azok kivétel nélkül csak Machintosra készültek el. Ez volt az első, amit már szélesebb közönség elé, egy normálisabb játékplatformra készítettek. Nem is kis sikerrel, hisz nyugodtan mondhatjuk, hogy ami a pc-s társadalomnak a HALF-LIFe az az x-dobozosoknak a HALO. Nem is véletlenül, hisz a játék rengeteg sajátossággal rendelkezik.
Ezek közül elsőnek említeném az igen gazdag és fantáziadús sci-fi körítést, ami szinte olyan, mint egy Hollywoodi alkotás. Részletes, fordulatos történet, kidolgozott karakterek és megfelelően gonosz karakterek. Emellett a HALO felvonultat egy – hasonló játékokban eddig még nem nagyon aklalmazott – új harci stílust. Katonáink inmáron nem csak a két lábukon állva tudják felvenni a harcot, hanem igénybe vehetnek különbözö járműveket is. Aki már próbálta a játékot az tudja, hogy szédületesen jó hangulata van az ilyen gépekkel történő csatáknak, legyen az földi tank vagy egy ellopott Covenant sikló. Ezt még tetézi a kézi fegyverek nagy arzenálja, így már minden összeállhat egy jó kis henteléshez.
Grafika területén nagyon sok változás nem történt az eredetihez képest, de azért optimalizálták a pc-k jelenlegi konfigurációinak megfeleően, így akár 1600*1200-as felbontásban is irthatjuk az ellent szingli vagy multiplater részben. Az irámyítás lényegesen könnyebb és egyszerűbb pc-n egérrel és billentyűzettel, mint a konzolos gamepadokkal, bár végülis ahhoz is hozzá lehetett szokni egy idő után. A hangokra sem lehet egyetlen rossz szavunk se, ugyanis remekül el lett találva minden, legyen az környezetünk apró zöreje vagy a fegyverek ropogása, az idegenek hangjairól nem is beszélvén. Ráadásul mindezt akár 5.1-es hangrendszerben is élvezhetjük (már ha rendelkezünk ilyennel).
A végítélet a játékról részemről pozitív. Mondjuk ugyan én X-en nyomattam, de már ott is magával ragadott, így azt hiszem pc-n is hasonló lesz. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hisz klasszikussal van dolgunk!